3.Fejezet 44.rész otthon

- És ez után? - kérdezte Ross.
- Választhatsz, hogy nálam vagy Fanninál akarsz lenni. - mondtam rá se nézve.
- Mármint, hogy kivel legyek?
- Nem. Mi Bettivel valószínűleg együtt leszünk, csak megadjuk neked azt, hogy választhass, hogy melyikünknél legyünk.
- És mi van akkor, ha én nem veletek akarok lenni?
- Akkor szívtad. - adta meg Fanni a megfelelő választ.
- Mer'? - kérdezte és a szájából félig kilógott a gumicukor.
- Mert valószínűleg még életedben nem voltál itt, szóval...
- És? Attól még kérdezősködhetek, stb.
- Komolyan, Ross, ennyire szar a mi társaságunk? - pattantam föl, és a hangszínem is megváltozott egy kissé.
Nem válaszolt, csak nézett rám. Beletúrtam a hajamba, megfogtam a bőröndömet, és elindultam a kijárat fele. Igyekeztem a könnyeimet visszatartani.
Fanni rohant utánam.
- Hé? Mi volt ez? - nézett a nagy barna szemeivel.
- Nem tudom. - álltam meg. - Tegnap még minden tök jó volt, aztán landoltunk itt, és Ross egy gyökér lett. - sóhajtottam.

- Hm. Nézzük csak. Nem történt semmi olyan ami miatt haragudhatna, vagy valami?

- Nem tudom. Max az hogy ugráltunk mint egy boldog kenguru, de hát azt már megszokhatta. - vontam meg a vállam.

Mikor kiértünk a reptér elé, olyan magyarosan szereztem egy taxit és elindultunk hozzánk, mivel az közelebb volt Budapesthez.

*otthon*

- Te figyu, akkor szerintem én holnap vagy valamikor indulnák haza, mert nem akarok zavarni vagy ilyenek. Meg gondolom anyuék se bánnák… khm. - mondta Fanni miután beléptünk az ajtón.

- Okés. De amúgy nem zavarsz.

- Tudom. Én sehol nem zavarok senkit, csak hogy őszinték legyünk.

Kivéveee a Hollywood Records-nál. Ott nem látnak szívesen. - emlékezett vissza.

- Igen. Meglehet. - bólogattam.

3.Fejezet 43.rész Gumicukor

Végül addig idegesítettem magam, hogy utána mentem.
- Ross, engem nem érdekel, hogy mit csinálsz,  vagy miért jöttünk ide, vagy az, hogy mi a jó ég jár abba a tökfejedben, de itt egyedül biztos nem fogsz bóklászni! - mondtam, mire vette a fáradságot, megállt, és megtisztelt a tekintetével. - Mi bajod lett? - néztem a szemébe.
- Semmi.
- Őszintén kérdeztem.
-Én meg őszintén válaszoltam.
- Na jó, mostanra elegem van belőled Ross Lynch! - fogtam a karját és berángattam az épületbe.
- Csörgesd meg Fannit!
- Miért én? - kérdeztem.
- Mert a te barátnőd.
- És te nem is ismered.
- De.
-Akkor ha te akarod őt felhívni, akkor te hívd fel és mondd meg neki amit akarsz.
- Istenem Bettina, ennyire nem vagy képes?
- Te is ugyan úgy képes lennél rá!
- De szépen megkértelek.
- Azt mindenhogy mondtad, csak szépen és kérésnek nem!
- Akkor kérlek szépen, légyszíves, megtennéd azt az óriási nagy fáradtságot, hogy előveszed a telefonod, bemész a névjegyzékbe és felhívod?
- Nem!
- De most szépen megkértelek! - akadt ki.
- De már ott jön! - mutattam az említett személy felé.
- Látod! Amíg te itt hisztiztél, hogy nem akarod felhívni, addig megjött.
- Épp ezért jó, hogy 'hisztiztem'.
- Na, miről maradtam le? - kérdezte mosolyogva, a kezében egy zacskó gumicukorral.
Aztán meglátta a két mogorva fejet, amelyek visszanéztek rá.
- Ümm, kértek gumicukrot?
- Nem. - mondta Ross és kivette Fanni kezéből a cuccát.
- Én igen! - ugrottam oda, majd leültünk, és elkezdtünk enni. Ross ingatta a fejét.
- Már megint mi bajod van? - kérdeztem teli szájjal.
- Miért eddig mi volt? - nézett Fanni felváltva rám és Ross-ra.
Ross egy pillantást vetett rám.
- Komolyan az ember nem tud megenni békében egy csomag gumicukrot. - morogtam.

3.Fejezet 42.rész Megérkeztünk

- Amint befejeztétek, mehetünk is. - szólt Ross.
- Persze, persze. - álltam le, de Fanni még dúdolt valamit magában, és szó szerint 'elszökkent' a csomagokért.
- Ééés, hol gondoltad a szállást? - néztem fel Rossra, majd elkezdtünk Fanni felé ballagni.
- Nálatok... Vagy Fanniéknál...
- Az jó, ugyanis egyik család se tudja, hogy itt vagyunk, és nem tudom mennyire örülnének nekünk. Mármint, biztos örülnek, de senkinek se hiányzik, hogy váratlanul 3 gyerek beállítson hozzájuk, a várt idő előtt, mindenféle előrejelzés nélkül. - magyaráztam.
- Figyelj, őszintén nem érdekel. Akkor nem megyünk se hozzátok, de a Fanniékhoz haza. Sőt. Te és Fanni azt csinálsz, amit akarsz. Ha akartok hazamentek. Ha nem, nem. - fakadt ki, és meggyorsította a lépteit, hogy ne legyünk egy vonalba. Ezen nagyon meglepődtem.
- Ross most mi a bajod? - fogtam meg a zsebre tett karját, és megállt.
- Semmi, csak egy kicsit elegem van.
- Miért? Mi nem tetszik a nagy Ross Lynch uraságnak? - kérdeztem szarkasztikusan. - Azért annyira mégse lehet eleged. A te ötleted volt, hogy jöjjünk ide, bár nem tudom miért, de itt vagyunk. Akkor most mi a bajod?
- Hogy itt vagyunk! - emelte meg a hangját.
- De a te ötleted volt baszki!
- Igen az enyém! És akkor most mi van? - kiáltotta.
- Hát ezt kérdezem én is! Hogy most mi van? - néztem rá.
- Nem tudom! - rántotta ki a karját a kezeim közül.
- Most megsértődtél?
- Nem.
- Akkor miért viselkedsz így?
- Miért ne?
- Én kérdeztem előbb! - mondtam, mire elnevette magát, és elsétált. - Nem értelek Ross Lynch! - kiáltottam utána.
- Engem még mindig több ember ért meg, mint téged! - fordult meg, és széttárta a karjait, majd ismét elindult.
- Most meg hova megy? - kérdeztem magamban. - Azt se tudja hol van! Szh... Majd eltéved. És hívni fog. Engem. Szánalmas. Most puffog egy darabig. Egy nappal ezelőtt még én voltam a szexideálja, most meg itt hagy a reptér közepén. És még hogy őt több ember érti meg! Mondjon egyet, aki megérti...

3.Fejezet 41.rész Leszállás, és én...

Értetlenül néztem Rossra.

- De most akkor hova megyünk? 

Épp nyitotta volna a száját, de megcsörrent a telefonja, és kiszállt a taxiból. 

Fanni jött ki, és hasonló fejet vágott, mint én. Ross ellezdett valamit magyarázni, amire Fanni erősen bólogatott. Kinyitottam a kocsi ajtaját, és az ülésen támaszkodva próbáltam kihallani, hogy kit magyaráz Ross. El kell hogy mondjam, nem sikerült, pedig igazán szerettem volna, és már teljesen kicsimpaszkodtam. 

Aztán idejöttek, én meg durcisan visszaültem a helyemre.

- Mi a baj? - kérdezte Ross, amikor elindult a taxi. 

- Semmi. - válaszoltam egy kicsit ok nélküli hangnembe. 

Felemelte a szemöldökét és megvonta a vállát. 

Megérkeztünk a repülőtérre, ahol tudatosították, hogy haza megyük. Mármint, Magyarországra. Egészen meglepődtem, de egyben örültem neki. A részletekről fogalmam se volt, de szerintem Rossnak se. 

-17 órával később- 

- Utálok leszállni! - nyavalyogtam és a hasamat szorongattam. 

Ross mosolyogva nézett rám. Jó, neki könnyű! A fél életét végigrepkedte, turnék és hasonlók miatt. És meg most ülök repülőn életemben másodszor! Főleg, hogy a hasam nem is bírja ezt a fel-le dolgot. Én meg a hányást nem szívlelem, úgyhogy úgy döntöttem, hogy inkább becsukom a szemem, hátradöntöm a fejem, és megpróbálok elfeledkezni erről az egészről. 

- De amikor jöttél, akkor is ezt kellett érezned. - akadékoskodik a drágalátos barátnőm a bal oldalamon. 

- Jó, de akkor el voltam foglalva azzal, hogy nemsokára Los Angeles repterének földjéhez érintkezhet a lábam! És most nem vagyok túlságosan elragadtatva, hogy Magyarországéhoz! - magyaráztam, mire csak azt vettem észre, hogy Ross feláll, és leszedi a táskáinkat, majd a kezünkba nyomja. 

- Túlkomplikáltad a leszállást. - mondta Ross, és adott egy puszit. 

- Az lehet… - válaszoltam egy kicsit meglepődve, aztán kapcsoltam. - Leszálltunk! - kiáltottam boldogan. Minden józan eszű ember értetlen fejjel felém fordult ( ebbe beletartozik Ross is ), és az olyan velem egy szinten levő Fannival, pedig leszaladtunk a gépről, mindenkit félrelökve, és elkezdtünk ugrálni, mint egy boldog kenguru. 

2.Fejezet 40.rész where to?

- Mehetünk? - kérdezte.

- Ahaaam. - bólogattam.
Leindultunk a lifttel, mikor elkezdett csörögni telefonom.🐷 

A teli kezemből a cuccokat átakasztgattam Rossra, és előtúrtam a készüléket.

- Igen? 

- Gyere ide most! - mondta mérgesen Bogi és letette. Elég zaklatottnak tűnt a hangja úgyhogy nem terveztem ellenkezni vele. 

Egy pillanat gondolkodás után visszahívtam.

- Ömm… hol vagy? 

- Itt! 

- És az az itt mit takar?

- A szállodai szobát!

- Kinek a szobáját?

- Az enyémet, és Riker-ét.

- Ó, okés.

Leraktam és benyomtam a lift emeleti gombjai közül a nekünk megfelelőt.

- Ki volt az, miért keresett, miért megyünk a 6.-ra, és levennéd rólam a táskáidat? - kérdezte Ross.

- Bogi; mondta, hogy menjünk hozzájuk; és persze. - aggattam le a dolgokat róla. 

Megérkeztünk arra a bizonyos emeletre. Ott volt Bogi, Fanni, Rocky, Riker és mostmár mi is.

- Ömm… - álltunk esetlenül Rossal a folyosó végén. Lassan odabotorkáltunk.

- Mizujs? - kérdeztem feloldva a csendet. 

Egyből mindenki elkezdte mondani a magáét. Hogy ez így, meg ő ezt, meg miért meg bla bla bla. 

Óvatosan Rossra néztem, aki unottan bambult felfelé. Látszott rajta, hogy nagyon nem volt kedve ehhez az egészhez. És ki is akart maradni belőle. Azt hiszem jól tette.

Őszintén arról ment a vita, hogy Bogi és Rocky teljesen abban a hitben voltak, hogy Fanni meg akarja szerezni Riker-t.

Riker csak ott állt és nézett, fogalma sem volt semmiről, olyan hirtelen és váratlan jött ez a vita. 

Volt egy pár alkalom, amikor én is közbeszóltam… 

Aztán egy idő múlva, a recepciós hölgy jött fel szólni, hogy menjünk el a szobáinkba, mert panasz érkezett ránk. 

Ekkor újabb összetűzés volt. 

Fanni ekkor már csak azért is Bogival akart cserélni, erre mégjobban felháborodtak…

- Lekéstük a gépet. - suttogta nekem nyugodt hangon Ross, mire lehunytam a szemem.

- Akkor maradunk. - suttogtam. Persze most hirtelen midenki elcsendesedett. - Hát ezt nem hiszem el! 

És ekkor jöttek azok a kérdések, hogy mi mégis hova készültünk, főleg miért ketten… stb stb stb. 

Fannival összenéztünk. Ő tudta ezekre a kérdésekre a választ. 

Ross kezdett egy kicsit ideges lenni, aztán mit sem törődve a többiekkel, odaszólt Fanninak, hogy pakolja össze a cuccát. 

Aztán megfogta a kezem és lementünk, ahol Ross hívott egy taxit és a repteret mondta célul. 

3.Fejezet 39.rész Veled

Na jó, én bejeztem a bloggerrel az együttműködést! Ha ő nem akar velem együtt dolgozni, akkor én meg miért erőlködjek…

- Jól hallottad. - bólogatott. 

Elmosolyodtam. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék, vagy hogy mit kellene mondanom. Csak szorosan megöleltem, és a vállába fúrtam a fejem. 

- És te? - szólal meg egy kis csönd után.

- Hm? - néztem fel. - Jaa. Hogy szeretlek? 

Tudod, ha most távol lennénk egymástól, és azt írnád, hogy baj van, én repülőre ülnék és elmennék oda, ahol vagy, és a Fannitól tanult módszerrel kiszedném az ajtót a helyéről és ha azt mondod lőjem fejbe magam, mert attól helyre jön minden, akkor oké. Nem gondolkoznék, hogy én épp meghalok, és egy rohadt repjegyre sincs pénzem,  hanem mennék és kivágnám a pilótát.

Vagy ha nem elég, elrepülnék Los Angeles-be és kirángatnám Riker-t az ágyából, ráordítanék, és elráncigálnám ide. Ha kell, meg is kötözöm és kényszerítem arra, hogy vígasztaljon meg.

- Miért pont Riker? - vágott közbe.

- Nem tudom. Most ez ugrott be. - vontam meg a vállam, majd folytattam. - Nem hiába akarok veled, és csakis VELED elmenni egyszer Rio-ba.

Veled akarok eltévedni. Mert ha más lenne mellettem, nem érezném jól magam. Mert nem te vagy mellettem, akiért mindent megtennék, akinek mindent elmondok, és te vagy az első aki megtudja. És igen, veled sokkal szívesebben mennék bárhova. Tudod mit? Én akkor már nem is mennék, ha te sem lennél ott. Nem akarom úgy látni a világot, hogy te nem vagy ott. Mert akkor hiányzik valaki, aki nélkül semmi nem olyan. Ez így semmit nem ér. Inkább maradok a nevelési felületemen, ha te nem jössz. 

Másfelől nagyon írigy vagyok. Arra, hogy mindenben jobb vagy. Mindenki szeret, jobban nézel ki, híres vagy és még sorolhatnám, de na.

Tudod, hiszen ismersz, milyen lusta tudok lenni. Te tényleg tudsz mindent, hiszen említettem, hogy mindent elsőként veled osztok meg. Kivel mással? Te vagy nekem az olyan, akire azt mondhatom, hogy igen. Ő számít. Mert mindig ott van, fel tud vidítani, és mindent meg tudok vele beszélni. Nem fújjol ki, és nem rakja le a telefont, amikor olyan vagyok, mint egy malac. Tudod... Büszke vagyok rá, hogy a barátom vagy. - aztán sóhajtottam. - Azt hiszem megválaszoltam a kérdésedet. 

Igen, szeretlek. - mondtam végig a szemébe nézve. 

Egy pillanatig nem szólt.

- Tudod, hogy fogd be a számat, Betti. - mosolyodott el. Közelebb hajolt és finoman megcsókolt. 

- Csókot bárkitől kaphatok… Na de érzéseket? Szívből jövő törődést, odafigyelést, hajnali összebújást, miután zokogva riadtam föl valamelyik idióta rémálmomból… Csak az adhat, aki szeret. - suttogtam. 

- Én szeretlek! - mondta, és adott egy puszit. - Azt mondtad Rio-ba akarsz egyszer velem elmenni? - kérdezte vigyorogva. 

- Neeem! - ellenkeztem, hogy nem kell elvinnie.

- Ugyan! Itt van Säo Paulo-tól egy köpésre... 

- Ross. Nem volt elég kiadás ez? - kérdeztem. Aztáán, ráébredtem, hogy ő végülis gazdag. 

- Gyereee! - húzott el az épülettől.

- De bent vannak a cuccaim! - mondtam, aztán rájöttem, hogy igazából nem is hoztam magammal semmit.

Visszamentünk a hotelba és magunkra kaptunk egy sima utcai ruhát. 

- Összepakolok, addig szólsz Fanninak? - kérdezte.

- Ühüm. - bólogattam, és lementem a 3.-ra. Ahogy a szobához közeledtem, egyre hangosabb kiáltozásokra lettem figyelmes. Amikor odaértem, megbizonyosodtam, hogy ez Fanni. 

Bekopogtam. Ő nyitott ajtót. Mármint Fanni. 

- Minden oké? - kérdeztem félve. 

- Nincs kedve Rossnak helyet cserélni velem? Mondjuk, kit érdekel Ross, ma veled alszok! - jelentette ki, majd bement. 2 másodperc múlva bőrönddel a kezében nézett rám a nagy barna szemeivel. 

- Fanni. Imádlak, de épp azért jöttem le szólni, hogy mi Ross-szal ma este elmennék Rioba és ömm... 

- Ó, persze, persze. - bólogatott.

- Mondjuk, beszélj Bogival, vagy nem tudom. 

- Oki, ez jó ötlet. A Rydellingtont nem akarom megzavarni. - vigyorgott. 

- Ohh, okés. De majd elmondod mi volt? Persze csak akkor, ha te is akarod. 

- Igen, majd elmondom. 

- Akkor… Sziaaa! - mosolyogtam, és visszamentem a szobánkba. 

Ross a falnak dőlt, 2 bőrönd társaságában és a telefonját nyomkodta. 

Csak akkor figyelt fel, amikor becsuktam az ajtót, és elrakta a készüléket.

2.Fejezet 38.rész He?

"Ne aggódj, nem hagyja, hogy elsétálj mellette. Odatolja az orrod elé, és addig dörgöli alá, hogyha akarnád, se tudnád elkerülni. Ilyen ez. Az élet azt akarja, hogy boldog legyél, és ha úgy gondolja, hogy megérdemled, te meg elhiszed, hogy a tiéd, odarakja eléd, neked meg csak ki kell bontanod. De onnantól aztán már csak élvezned kell, és nem azon rágódni, hogy mikor lesz vége. Ahogy ideért, és elkerülhetetlenül az életedbe szőtte magát, az is biztos, hogy nem tűnik csak úgy el, és addig bizony ott marad, amíg együtt van dolgotok, és ezen ha akarnátok sem tudnátok változtatni. Vannak szálak, amik kötnek. Láthatatlanul, de biztos, hogy összekötnek."

Megérkeztünk, majd bementünk ( ezt azért mondom, mert Rocky a legtöbbször kiszámíthatatlan ). 

- Üljünk az ablak mellé. - mondta.

- Okés.

Leültünk, és jött a pincér 2 étlappal a kezében.

Találomra felnyitottam. "Desszertek." 

Igen, ezt a sors akarta így. 

- Hmm... Palacsinta. - suttogtam.

- Nem kéne először normàlisat enni? - el sem hiszem, hogy ezt Rocky Mark Lynch kérdezte. 

- Nem. - feleltem határozottan.

- Sikerült választani? - tűnt fel ismét a pincér srác.

- Igen. - kezdtem. - Szeretnék kérni 4 db nutellás palacsintát, és egy mentes vizet.

- Én pedig... - szólt Rocky, és majdnem felsorolta az egész étlapot. Azt hiszem egy kicsit éhes.

- Rendben.

- Rocky, biztos vagy te abban, hogy ennyi kaját meg fogsz enni? - néztem rá meglepetten. 

 - Persze. - bólogatott vadul. - Miért, talán kételkedsz bennem? - emelte fel a fél szemöldökét, ami meg kell hogy mondjam, nagyon szexi volt.

- Én nem. - emeltem fel a kezeim vigyorogva.

Kb. 20 percen belül itt volt a legtöbb rendelt kaja. Beleértve az én palijaimat is. 

Rocky elkezdett vadul falni, én pedig próbáltam nőiesen elvágni az elvághatatlan tésztát. 

- Kezdtek fázni... - jelentette be teli szájjal Rocky. 

- Akkor minek akartál ide ülni? 

- Mert a kilátás...(?) - nézett az ablakra...amely előtt el volt húzva a függöny. A szél néha belekapott a vászonba, ezzel a függöny néha szó szerint pofán csapta Rockyt. 

- Okés, szerintem üljünk el. - nézett fel idegesen. - Mondjuk... Oda. - mutatott az innen majdnem legtávolabbi helyre.

Megvontam a vállam, és kezembe vettem a tányéromat, poharamat. Velem ellentétben, az én drága barátomnak volt vagy 6 tányérja, amit valamilyen zsonglőr mutatvánnyal próbált átprédikálni. Na, ez nem sikerült. Fél úton elejtette az egyik tányért, amin a csirke és a szósz volt.

Én röhögtem egy jót, Rocky különösebb érdeklődést nem mutatva a dolog iránt, leült és folytatta az evést. 

Miután végeztünk, visszasétáltunk a hotelba. Rocky az egész utat szó szerint végigbüfögte. 

Amikor odaértünk a hotelhez, nem várt tömeget láttunk. Mindenki azt sikítozta, hogy "ÁÁR FÁÁÁJV! ÁÁÁÁÁ!".

Aztán észrevettek minket...

"Rocky! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!"... És elkezdtek felénk rohanni.

Rocky megállt, és a kabátját a fejére tette. 

- Hol van Rocky? Hol van Rocky? - kérdezte körbe a tömeget.

- Ó Istenem, gyere már! - rángattam be.

- Betti szemszög - 

A vacsi után, Riker Boginak magyarázta, hogy a krumpli márpedig gyümölcs; Ryland átment egy másik asztalhoz, mondva 'ott vannak szexi csajok'; Stormie és Mark egy csajjal beszélt, Laura ideült hozzám; Ross engem szuggerált; Rydel és Ellington egy muffinért küzdött. 

Laurával beszélgettünk, aztán egy 20 perc múlva idejött hozzánk 2, elég magas pasi. Az egyik elkérte Laurát, a másik pedig leült mellém. Erre Ross felkapta a fejét, és a kezét a szék háttámlájára helyezte. 

- Helló. 

- Szia. - mondtam és Rossra néztem…

- Ömm... Minden oké? - szegezte a tekintetét Rossra. 

- Persze. - válaszolt.

- Okés. Nincs kedved kijönni velem az udvarra? 

- Nincs. - válaszolt helyettem Ross.

- Őt kérdeztem. - mutatott rám. 

- Ömm hideg van kint… - mondtam, mire  levette a zakóját, rám terítette és szó szerint kihúzott. Igen, a magassarkú nem nekem való.

- Ki volt az a szőke troll? - kérdezte fintorogva.

- A barátom! - vágtam rá kiáltva. - Mármit. Csak barátom. Érted. - motyogtam. 

- Értem… Milyen zenéket szeretsz? 

- R5. - szerintem ez tök természetes.

- Az mi? 

- Lynchék zenekara. - válaszoltam meglepődve.

- Ohh. És kik azok a Lynchék? 

- Akiknél ültem.

- Ó. Mutatsz egy számot tőlük? 

- Persze. - mondtam és random rámentem egyre. 

Ain't No Way We're Going Home. Ment kb. 1 perce, mikor mondta, hogy kapcsoljam ki. 

- Miért? 

- Elég volt. - rázta a fejét.

- Miért? - ismételtem meg a kérdésemet.

- Igen, Drake, miért? - jelent meg Ross, és odajött hozzám. 

- Mert nem tetszik. 

- Ohh. Okés. - mondtam, lezárva ezzel a témát. Gondoltam, hogy nem mindenkinek ugyan olyan az ízlése, tehát megeshet, hogy nem tetszik neki. 

Ross átkarolt, és megpuszilt. Kérdőn néztem rá.

- Már meg sem puszilhatlak indoklás nélkül? - suttogta vigyorogva. Megismételte, mire elmosolyodtam.

- Na gyere menjünk. - húzott ki Ross karjaiból az állítólagos Drake. 

- Én nem akarom elrontani a romatikát, de ha nem vennéd észre ismerkedni próbálok! 

- Aham, de mi van akkor, ha én meg nem vagyok nagyon nyitott személy? - kérdeztem sértetten, az után, hogy elrángatott Rosstól. Aki éppen a falnak dőlve figyelt.

- Ohh, azt hittem, hogy normális vagy. - jeletette ki, majd beállt elém. Én jól kiröhögtem. 

- Mit akarsz? - kérdeztem, amikor már vagy 2 perce állt.

- A zakómat. - mutatott a ruhadarabra.

- Ó! 

Levettem és odaadtam neki, aztán visszament.

Ross idesétált hozzám. 

- Megcsókolhatlak? 

- Ross! 

- Hm? - emelte fel az egyik szemöldökét. Felettév szexi.

- Én meg kérdezhetek valamit? - léptem elé.

- Aham. - bólogatott.

- Mond, miért nem beszélgethetek csak úgy valakivel, aki történetesen fiú és valószínűleg soha többet nem fogom látni? - akadtam ki, mert Ross már sok hülyeséget csinált, de a ma este végleg kiverte a biztosítékot.

 - Mert zavar - jelentette ki lazán.

 - És miért zavar? - néztem rá kérdőn.

 - Baszd meg Betti! Azért mert szeretlek! 

- He? - néztem rá nagy bociszemekkel.